Bögös Jenő személyes honlapja

Hamarosan itt az ezüstvasárnap, majd pedig az aranyvasárnap. Üzletek, bevásárlóközpontok üzemeltetői már várják a karácsony előtti rohamokat. Az emberek lassan észbe kapnak, ’hoppá itt az ünnep’. Készülnek a háziasszonyok, hogy mivel is kényeztessék szeretteiket, a férfiak előkeresik a karácsonyfatartót, a karácsonyfaizzókat és talán leellenőrzik, hogy minden égő világít-e.

Engem is foglalkoztat az ünnep. De nem a karácsony hangulata tölti meg a lelkemet, hanem az adventi várakozás. Az a példázat jár a fejembe, amit Jézus mondott tanítványainak az Ő eljövetelével kapcsolatban. Az advent úgy az igazi, ha Őt várjuk, az Ő megjelenését. Nem a fenyő, a díszcsomagolás, a bejgli a megjelenését várjuk. Őt, Jézus Krisztust. Van egy nap, melyen Jézus dicsőségben megjelenik minden szem láttára, erre a napra kell készülnünk.

Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.
Máté 25,1-13.

Egy gondolat ragadta meg figyelmemet ebből a történetből, és ez meghatározza mostani ünneplésemet is:

…és elkészíték az ő lámpásaikat

A Vőlegény (Jézus) egy napon megérkezik, és azok fognak vele menni, akiknek a lámpása rendben van. Van benne olaj és világít. A lámpás az életünk. Tudunk-e világítani ebben a sötét világban? Foglalkozunk-e azzal, hogy a lámpásba legyen olaj, hogy a szívünk, lelkünk fel legyen töltve mennyei Olajjal, Isten Szent Lelkével, aki által világosságot tudunk árasztani.

Háromféle ember van Jézus várásával kapcsolatban. Az egyik csoportról tulajdonképpen nem is tesz említést, a történetből kimaradnak, ők azok, akik nem foglalkoznak a Vőlegény érkezésével, ezért a lámpásukkal sem foglalkoznak. A másik két csoport azokból tevődik össze, akik várakoznak a Fiúra, ezek közül az egyik csoport okosan várakozott (vittek magukkal olajat egy korsóba), a másik bután (nem vittek plusz olajat).
Mindegyikőnk besorolható valamelyik csoportba, ez meghatározza az Adventünket is.

1. Nem várod Jézust
2. Okosan várod Jézust
3. Bután várod Jézust

Meggyőződésem szerint a lehető legjobb hozzáállás az okos várakozás. Az okos várakozók képesek arra, hogy világítsanak, mert van olajuk. Teljesen más az az élet melyet áthat Isten Szent Lelke, és erőt ad a jó cselekvésére.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
(Máté 5,16)

A Szent Lélek tesz képessé a ’ragyogásra’, a jó cselekvésére. Ő az erőforrás, a fényforrás. A várakozó szüzeknek olajra volt szükségük. A Jézusra várakozó embereknek Szent Lélekre van szükségük.

Rendbe szedni a lámpásunkat azt jelenti, hogy igényeljük Istentől a megígért Szent Lelket, alárendeljük életünket Neki, és a Lélek vezetésében élünk. Legyen ilyen a mi Adventünk!