Bögös Jenő személyes honlapja

Hit és remény, mint két jó barát, akik elválaszthatatlanok egymástól. Egyik a másik nélkül nem tud létezni. Ahol megjelenik az egyik, máris ott terem a másik. Ragaszkodnak egymáshoz, és örök hűséget fogadtak egymás felé.

Mit vársz a jövőtől? Van-e reménységed? Úgy gondolom, hogy jelenleg kialakuló, vagy pontosabban kialakult helyzetben a reménységünk alaposan meg van próbálva. Bizonytalan munkahelyi viszonyok, nehéz anyagi körülmények, növekvő stressz, stb. Ilyen helyzetben nehéz meglátni, hogy valami jó fog következni.

Nem tudom, hogy ki mit gondol a reménységgel kapcsolatban, de személy szerint úgy látom, hogy létszükségletünk a reménység, ha nincs, akkor tulajdonképpen feladtuk az életet. Nincs előttünk semmi, ami erőt adna, ami miatt érdemes lenne élni, tenni, harcolni. A manapság oly gyakori lelki betegség, a depresszió kialakulása is összefügg a reménytelenség állapotával. Akinek reménysége van, az küzd, tudja, hogy van előtte valami, amiért érdemes élni, harcolni. Lehet, hogy most nehéz, de megéri, mert valami jobb fog következni. Ma ebben kevesen hisznek.

A Biblia sokat beszél a reménységről. Ezek közül az egyik legjelentősebb üzenet az, hogy úgy ismerhetjük meg Istent, mint a "reménység Istene".

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben...
Pál levele a rómaiakhoz 15. rész 13. vers

Isten a forrása a reménységnek. Ő az, aki olyan jövőt tud elénk tárni, mely bizakodásra ad okot. Ha ezt végiggondoljuk, akkor már érzékelhetjük is, hogy miért olyan reménytelen sok ember. A várakozásukat nem Isten határozza meg. Amikor az ember magára, vagy más emberekre támaszkodik a jövőt illetően, akkor jöhet a csalódás, a reményvesztés. Van előttünk egy másik lehetőség is: legyen reménységünk forrása Isten. Miért jó ez?

1. Mert Isten nem változik
2. Mert Isten nem hazudik

Itt jön be a képbe a reménység jó barátja, a hit (bizalom). Amíg nem bízunk Istenben, addig reménységünk mindig bizonytalan emberi tényezők játékszere lesz. Amint megjelenik szívünkben az Isten iránti bizalom (hit), abban a pillanatban megszületik bennünk az igazi reménység. A Zsidókhoz írt levélben jól látszik, hogyan is kapcsolódik össze ez a két dolog.

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.
Zsidókhoz írt levél 11,1

Az Istennel való közösség következménye, hogy a jövőképünk pozitív irányba mozdul el. Megismerjük Isten tervét, ígéreteit a jövőre vonatkozóan és a szívünkben megszületik a hit, ami újból és újból belekapaszkodik Isten szavába. Bízunk az Úrban és ez reményt ad a jövőre vonatkozóan. Erre jó példa Ábrahám. Ábrahám szeretett volna egy fiú utódot feleségétől, Sárától, de ez nem valósult meg nagyon hosszú ideig. Isten viszont tett egy ígéretet Ábrahámnak: fiad fog születni Sárától. Ekkor Ábrahám már nem volt nemzőképes állapotban, mondja is Istennek:

Száz esztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e?
1. Mózes 17,17

Minden körülmény azt mutatta, hogy az, amit Isten mond nem valósulhat meg. De Ábrahám legyőzte a "reménytelenséget" és bízott Isten szavában, ez reménnyel töltötte be. Pál apostol erről így ír:

Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: "Ennyi lesz a te magod!". Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött hitében dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.
Pál levele a rómaiakhoz 4. rész 18-21. vers

Két dolgot tehetünk. Vagy azt nézzük, hogy milyen "reménytelen" helyzetben vagyunk, vagy megerősödünk a hitben és Istenre bízzunk magunkat. Ez utóbbi a győzelem útja. Ábrahám megkapta az ígért fiút, megszületett Izsák. Mit tett Ábrahám? "Megerősödött a hitben", "reménykedve hitt".

Szerintem hasonló helyzetben vagyunk, mint Ábrahám. A "lehetséges-e" állapotban. Lesz felemelkedés, lesz szebb jövő, lesz munkahely, stb.? Hitre van szükségünk, mégpedig az Istenbe vetett hitre, a bizalomra, mert Istennel minden lehetséges!

A reményteljes jövőt elsősorban nem abban látom, hogy Isten kezében tartja életünk anyagi természetű szükségeit, hanem abban, hogy az üdvösséget adja nekünk az Úr.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.
Péter első levele 1. rész 3-4. vers

Istennek is fontos, hogy itt a földi életünket boldoggá tegye, de életünk nagyobb része nem itt a földön valósul meg. Az Istentől jövő reménység a távoli jövőt is átöleli és örömmel tölti meg a szívünket. Ez csak akkor valósulhat meg, ha Péter apostol szavai valósággá váltak életünkben, vagyis Isten újjászült minket a hit által. Egy korábbi írásomban már írtam arról, hogy mindez miként történik. A reménytelenségből való kiút az újjászületés.

Péter nem csak egyszerűen reménységről ír, hanem "élő" reménységről. Olyan reménység hatja át lelkünket, melyben erő van, mely mennyei életet pumpál a szívünkbe. Éppen ezért nekem is az a kívánságom, hogy:

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
Pál levele a rómaiakhoz 15. rész 13. vers