Bögös Jenő személyes honlapja

Az ember csodálatos ajándékot kapott a Teremtőtől azzal, hogy beszédkészséggel lett felruházva. Az állatok csak jeleket adnak, ösztöneik alapján jelzést adnak környezetüknek, társaiknak. Az ember alkotni, teremteni tud beszéde által. Gondolatokat, eszmefuttatásokat, érzéseket tud megfogalmazni és ezzel ismeretet átadni környezetének. Fantasztikus ajándék.

Isten azt mondta a teremtéskor: alkossunk embert a képmásunkra (1Móz 1,26). Ha a teremtéstörténetet átolvassuk és benne megfigyeljük, hogy milyen Isten, akkor a legszembetűnőbb tulajdonsága az, hogy Ő szól, Ő beszél „Ezt mondta Isten” 7-szer, „elnevezte Isten” 3-szor, „megáldotta Isten” - melyet szavakkal közölt teremtményei felé - 2-szer fordul elő az I. Mózes 1. részében. Természetesen a Biblia többi könyveiben is sokszor előfordul, hogy Isten szól, ezért egyik legvilágosabb isteni tulajdonság az ember életében a beszédkészség.

Vajon tudjuk-e, hogy milyen lehetőségek vannak abban, ahogy beszélünk, ahogy megnyilatkozunk bizonyos dolgokban, ahogy megfogalmazzuk gondolatainkat? Sokan nincsenek ezzel tisztában, nem gondolják, hogy sok dologban a megoldás kulcsa nagyon közel van hozzájuk. A Biblia arra tanít minket jól gondoljuk meg mit mondunk, hogyan beszélünk. Az Ó- és az Újszövetség kijelentései egyaránt arról tanúskodnak, hogy beszédünk hatással van életünk folyására.

Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
Példabeszédek könyve 18,21

Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
Jakab 3,3-5.

A mindennapi tapasztalat is azt mutatja, hogy ez működik. Sikeres emberek között nem találunk olyat, aki állandóan azt hajtogatta volna, hogy „nekem ez nem fog sikerülni”. Hisz a sikerben és ennek megfelelő kijelentései vannak. Ezzel a példával már érintettem egy olyan dolgot, amit fontos megemlítenem. Azt mondjuk, ami a szívünkben van.

A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
Lukács 6,45

Ez mindig így működik. Egy időre palástolhatjuk magunkat, hazudhatunk, de egyszer nyilvánvalóvá válik, hogy milyen a szívünk. Amikor tehát kitűzzük célul, hogy másképp akarunk beszélni, abba akarjuk hagyni a siránkozást, a panaszkodást, a keserű beszédet, a pletykálkodást, a pesszimista megjegyzéseket, a káromkodást, stb, akkor az elsődleges feladatunk, hogy belül változzunk meg, egy új gondolkodásmódot kell megtanulnunk.

Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket ...
Ezékiel 18,31

Isten kész arra, hogy ezt a megromlott szívet elvegye és újjal ajándékozzon meg, melyben már jó dolgok vannak és így a jó dolgokat tudjuk előhozni belőle.

És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
Ezékiel 36,26

Amikor szívünk Isten szeretetével, jóságával van tele, akkor sokkal inkább ezt adjuk tovább mi is, mint a „lehúzó üzeneteinket”. Aztán Isten Igéje reményteljes jövőt tár elénk, ezért a jövőről is sokkal pozitívabban gondolkodunk. Főképpen azért, mert bízunk Isten gondoskodásában, nem a mi képességeinkre kell csupán tekintenünk. Vannak dolgok – és elég sok ilyen van – melyek a mi befolyásunkon kívül vannak, ezért, ha csak ezt látnánk hamarabb elkeseredhetnénk. Istenre tekintve már más a helyzet, Istennek semmi sem lehetetlen, ezért bizakodóbb lehetek a jövőt illetően.

Meg kell tehát tanuljunk bizonyos dolgokat a beszédünk helyes használatával kapcsolatban. Elsősorban azt, hogy bizonyos dolgokról nem beszélünk. Tudatosan törekszünk arra, hogy azokat nem mondjuk. Egyik helyen ezt tanítja nekünk Isten Igéje:

Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Zsoltárok 34,13-14

Szeretnéd, ha a napjaid szépek lennének? Tanuld meg, hogy ne a rossz dolgokról beszélgess. Sokszor saját magunk rontjuk el hangulatunkat azzal, hogy lépten-nyomon csak a negatív dolgainkat zúdítjuk környezetünkre. El kell határozni, hogy nem fogunk erről beszélni. Nem azt jelenti, hogy soha senkinek nem mondjuk el azt, ami bánt minket, ami fáj, de nem ebben forgunk állandóan. A negatív üzenetekkel állandóan „újratermeljük” a vele járó rossz érzéseket is.

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallgatják.
Efézus 4,29

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.
Filippi 4,8

Meg kell tanuljuk, hogy a szép, a jó, a dicséretre méltó, az építő dolgoknak adjunk hangot. Egy példát hadd említsek ezzel kapcsolatban. Rendszeresen járok focizni, egyikünk sem profi futballista, így gyakran előfordul, hogy nem a legjobb megoldást választjuk egy-egy akcióban, vagy technikailag nem úgy sikerül kivitelezni a rúgást, ahogy azt szeretnénk. Ilyenkor elég gyakran elhangzik néhány társtól egy-egy keresetlen szó, hogy „miért nem...”, hogy „miért oda...”, stb. Ezek a kritikák jóllehet jogosak, mégsem építik az ember önbizalmát, aminek a következménye, hogy a következőkben esetleg még bizonytalanabb lesz az illető és csak tovább halmozódnak a sikertelen megmozdulások. Ezzel szemben, amikor valami tényleg jól sikerül, és dicséretet kap a játékos, akkor az még határozottabbá, stabilabbá teheti játékát.

Ne legyünk szűkmarkúak a dicsérettel. Beszéljünk a szép dolgokról (a szép itt nem egy műalkotást jelent, hanem egy-egy emberi cselekedetet), mondjunk olyanokat, melyek épülésére vannak a hallgatóknak. Legyen a beszédünk a hittel, bizalommal és a reménnyel teljes. Beszédünk az életre koncentráljon és ne a halálra, ne a betegségekre, a fájdalmakra, a szegénységre, a romlásra fókuszáljon, hanem sokkal inkább az egészségre, a növekedésre, az áldásra, az örömre, a hálaadásra.
Ha megfogadjuk ezt az isteni iránymutatást, akkor sokat tehetünk azért, hogy életünk szebb, jobb legyen.